Utazás a koponyám körül - Olvasónapló

Szégyen vagy nem szégyen, nem sok művet olvastam eddig Karinthytól. Híresebb művei közé tartozik például az Így írtok Ti, amit biztosan sokan ismertek humoros, emellett zseniális megoldásairól: avagy hogyan utánozzuk precízen kortársaink írásmódját úgy, hogy az nem marad nevető olvasók nélkül. Habár ezt a könyvet is nézegetem és olvasgatom, most egy másikról szeretnék írni néhány sort.

Ez a könyv korszakának egyik nagy csodája: az akkor még kevésbé elterjed betegségmemoárok egyike, ami azt jelenti, hogy az író egy általa megélt betegség tüneteit, kezelését írja le, nem kihagyva az ezalatt átélt fájdalmakat, megfigyeléseket, érzéseket. 

Na de a sztoriról is egy kicsit... Karinthy a korában elfogadott írok életét éli: újságokat böngész, találkozókra és egyszerű találkákra jár el, műveit, ezen belül is leginkább cikkeit nem csak az olvasók, de az újságok szerkesztői is falják. Van azonban már ebben a létben is egy alapvető káosz: sosem talál nyugtot, mindig olvas, mindig keresgél, mindig mindent próbál megosztani az olvasókkal - ez egyébként magára Karinthyra is jellemző volt: sokat írt, és gyorsan. 

Szóval, az első tünetet viszonylag hamar megkapjuk, ami nem lesz más, mint a vonatdübörgés, amit minden egyes nap ugyan abban az időpontban hall. Kiderül, hogy ez hallucináció, s ehhez nemsokára társul az ájulás. Ekkor már elkezd járogatni orvosokhoz, van, amelyikük nikotinmérgezésre gyanakszik. (Tudnunk kell, hogy Magyarországon ekkoriban nem volt túlságosan fejlett az orvostudomány, hiszen a kutatáshoz szükséges eszközökre nem volt pénz.) Azok az orvosok pedig, akik mondtak is volna valami érdemlegeset, Karinthy által be lettek skatulyázva a ,,Nem segíteni akar, hanem rosszindulatú, azért kutat annyira valamilyen komoly betegség után" kategóriába.

Végül már jött a hányás, egyre erősebb ájulások illetve szédülések, amelyekhez az írónk kezdett már hozzászokni: a kávézókba, ahol járt, már tudták, hogy ha rosszul van, s amikor egy ilyen roham után visszatért a társasághoz, úgy folytatta a beszélgetést, mintha mi sem történt volna. Ment ment ez egy ideig, jöttek az újabb vizsgálatok, kiderült, hogy a szeme esetében gyulladást fedeztek fel. Látása romlani kezd, hamarosan már írásképe is megváltozik, amit felesége vesz észre, amikor leveleznek. Saját magának állítja fel diagnózisát, amikor egy kórházban tett látogatáskor elmereng. Mégpedig: agydaganat.

Egy egész ország fog össze, amikor kiderül, hogy meg tudják operálni Svájcban, a világ legjobb agysebésze által (Olivecrona). Fontos ekkor megfigyelni Karinthy érzéseit: kellemetlenül érinti az, hogy barátai szánalommal és sajnálattal néznek rá: a halál közeledtét nem úgy dolgozza fel, mint valami olyan eseményt amely miatt őt sajnálni kellene: hiszen még nem halott, igen is eleven! Van, hogy ezzel még viccelődik is: az egyik telefonbeszélgetés ragadt meg bennem a legjobban. A barátja felhívta, de nem mert beleszólni, K. pedig előadta magát: úgy mondta a szavakat, mintha legalább a halálán lenne: 

-Nem...Bí...Bí...Bírom... (valahogy így), aztán hirtelen elkezdett csevegni: 

-Na és mi újság van veled, barátom? 

Ez után jót kacagtak mindketten a telefonban, és én is nevettem. :)

Az operáció sikeres volt, K. felesége adta folyamatosan az információkat Budapest egyik lapjának, az egész ország feszülten várta a híreket, és fel is lélegzett: a műtét sikeres volt. Ez után még volt egy kis időzavara, a műtét óta eltelt néhány órát napoknak érezte, s összeesküvés elméleteket gyártott, de gyógyulása biztos volt.

Az én kötetem végén volt egy kis érdekes lezárás: K. hazatérése után árnyéka volt önmagának. Habár ugyanúgy írt cikkeket, nem voltak olyan tündöklőek írásai, mint mielőtt még elutazott volna betegségének gyógyíttatására. Sokan vádolták is, hogy az egész műtétesdi csupán egy kitaláció volt, hogy felhívja magára a figyelmet. Ekkor jött az ötlet, hogy megírja ezt a betegségmemoárt, amelyben emléket állít nem csak fizikai értelemben vett, hanem lelki utazásnak is a koponyája körül.

A mű egyébként egyszerre:

• lélektani (érzelmeit, személyiségének változását tapasztalhatjuk a regény során)
• utazásos (sok várost meglátogat)
• detektív (próbálja felkutatni, mi a betegsége)
• önéletrajzi (önéletrajzi elemeket tartalmaz)

regény